Először is itt az elfogadott kritérium rendelet, ami a semminél több, ami egy kis lépés a célunk felé, de nem az, amit eredetileg szerettünk volna. Soha nem csináltunk belőle titkot, hogy a kritériumrendszer megalkotását célul kitűző munkacsoport megalakulásának módjával, szabályaival, időbeliségével nem értettünk egyet.

Hogy miért?

Azért, ahogyan tálalták nekünk, a választási ígéretek utólagos hajlítgatásával, azért, mert a résztvevőket reality-szerű módszerekkel sorsolták, azért, mert nem bizottságként működik, -amelynek egyértelmű szabályai lennének a nyilvánosságot, a jegyzőkönyvezést és a napirendek tárgyalását illetően,- hanem munkacsoportként, melynek szabályait önkényesen hajlítgathatják a projekt védnökei, a három alpolgármester, akik a testületi üléseken is elolvasás nélkül szavazzák le az általam beadott rendeletmódosítókat. Így állhatott elő az az abszurd helyzet, hogy a lakosságot egy vendéglátóhelyek által fizetett magányos antihős; az éjfél előtt záró helyeket az éjfél után nyitva tartó kerületi óriás-diszkó tulajdonos; míg az éjfél után záró helyeket a táncoláshoz való jog apostola képviselte.

Megint ismerős a dilemma: Ha a munkacsoport -ügy ellen megyünk, nem tudjuk megakadályozni, és ahogy azt már észrevehettétek, a médiához is hiába fordultunk, a végsőkig elfogultak. Nyilvánosság nélkül pedig semmire nem mentünk volna. Úgyhogy a bojkott ötletét elvetettük.
A nevünket azonban nem akartuk fenntartások nélkül adni ehhez. Úgy döntöttünk, részt veszünk a munkacsoportban, és bár nem értünk egyet vele, de megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni belőle a lakosságnak, hiszen más ott nemigen képviselte az erzsébetvárosiakat.

Így lett tehát a most elfogadott rendelet. Borzasztó sok kompromisszum árán, hiszen szerettük volna a magánterületekre eső teraszok zajongását is lecsavarni, a kocsmatúrákat megszüntetni, ünnepnapokon rövidített nyitva tartást kérni, és a a befogadóképesség alapján szabályozni a nyitva tartást, de ezek még nem sikerültek.
Tudnotok kell, hogy az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Sír, mert helyiként ezer példát tudnék mondani, miért nem fog a gyakorlatban működni ez a dolog abban a pillanatban, ahogy a fapados járatok újra indulnak. Sajnos nagy rá az esély, hogy az utcai zajongás ott folytatódik majd ahol abbamaradt, csupán két éjfél után nyitva tartó hely között hosszabb idő lesz a kiabálva vonulás a kocsmatúrán résztvevőknek. A másik szemem viszont nevet, mert a nullához képest ez is elmozdulás, egy változás, és számos levelet kapok és kapunk Tőletek, amiben örömeteket fejezitek ki, hogy végre változás lesz, és gratuláltok a munkánkhoz.
És ilyenkor persze kicsit furán is érzem magam, hiszen olyan dologhoz kapjuk a gratulációt, amit nehéz szívvel, kármentés jelleggel csináltunk.

De aztán ahogy beszélgettünk róla a napokban, fantasztikus érzés volt tudni, hogy bizony egy sikert már biztosan elkönyvelhetünk: ha az Élhető Erzsébetváros a Ti támogatásotokkal nem lett volna, semmi változás nem történik csendrendelet tekintetében. Ez az a pillanat, amikor egy első -kis- lépést sikerült megtenni. Mert egészen bizonyos, hogy ha nincs az ÉE, a „bulinegyed”- ügy soha nem lett volna téma, nem telepszenek rá a pártok, nem lett volna kampányígéret, és egy betűt nem változott volna a diszkrimináló 9/2013-as rendelet (ami megteremtette azt a helyzetet, hogy a belső-erzsébetvárosi lakosság kárára a vendéglátóhelyek a kerület többi részéhez képest, és Budapest többi kerületéhez képest aránytalanul nagy gazdasági előnyhöz juthattak).
Három év küzdelmes munkájának eredménye ez a kis változás, benne mindenkivel, aki valaha is részt vett a munkánkban, akár az elején, akár csak most.

És eszünkben sincs kezünket összecsapva késznek minősíteni a dolgot. Továbbra is legjobb tudásunkkal fogunk megragadni minden alkalmat ennek a rendeletnek a finomhangolására, hibáinak kiküszöbölésére. Továbbra is hiszünk abban, hogy Erzsébetváros önkormányzata nem szorul engedélyre senkitől, ha a lakosság érdekeit akarja képviselni, én pedig erre mindig emlékeztetem a tisztelt képviselőtársakat, mert a hatályos jogszabályok betartása nem lehet kompromisszum tárgya.

A vendéglátóhelyek egy része nem hajlandó elfogadni a betartandó új előírásokat, keresik a lehetőséget a megkerülésére.

Egészen megdöbbentő számomra, hogy Zsendovits Ábel szinte megrökönyödve szembesült azzal a kritériumrendszerrel, melyet jórészt az ő szájíze szerint alkottak meg, az ő jelenlétében, és most hogy hatályba lépett, legkevésbé sem akarja elfogadni, miközben a vendéglátós lobbi a testületet hülyézi. De kérdem én: mire gondoltak, miért készül ez a rendelet? Bekeretezett kalligráf szabadalkotásnak a falra? De tényleg? Ráadásul bő 2 hónap áll rendelkezésre a felkészülésre…

És itt már csak igazán félve kérdezem meg, hogy Szűcs Balázs alpolgármester, (aki megfigyelésem és szubjektív véleményem szerint általában arra hajlik amerről a szél a betevőt a tenyerébe fújja), miért lájkol és vesz részt egy ilyen eseményen, ami a saját koalíciója szerint is hamis narratívára épül? Érthetetlen, hogy Erzsébetváros egyik alpolgármestere miért lájkol be és érdeklődik egy olyan esemény iránt, ami egy, a képviselőtestület általa is támogatott rendelete ellen való tüntetés.

Olyan emberek várják el a szolidaritást, akik hosszú éveken át magasról tettek a helyi lakosságra, semmi együttérzést nem tanusítottak, nyuggerezték a helyieket és elköltözésre szólították fel őket.
A média a hátán viszi a mi lesz a „többezer munkavállalóval” narratívát, miközben az elmúlt évek alatt soha egyetlen médiát sem érdekelt igazán a több ezer itt élő otthona, pihenéshez való alkotmányos joga. – Ja, hogy költözzenek el…
A 444-nek még sikerült egy remek „táncoláshoz való jogot” is megemlíteni. Mi meg csak hápogunk a döbbenettől, hány korsó sör lehet az ára egy ilyen bércikknek.
Olyan emberek szólalnak meg, akik a lakosságot életkor vagy anyagi helyzet alapján megbélyegzik, minősítik, kommentekben megfenyegetik, lásd Ceglédi Zoltán:

És ki ennek a kommentnek a szívvel lájkolója? – Zsendovits Ábel, a Szimpla azon tulajdonosa, aki nyilvánosság előtt mutatkozik. (A többiek inkább a homályban maradnak).
A Éjszakai rémálmok nagykövete pedig olyan ámokfutásba ment át, ahol már a saját ismerősei is csak sokkolva nézik mivé fajult a csendbohóc és a mediáció.
Ez a helyi lakosság megfélemlítése. De én nem hinném, hogy mi hagyjuk magunkat megfélemlíteni.
Sokan akik részt vennének, nem is tudják, hogy a sajtó hamis narratívája és az olcsó itatóhelyek kommunikációja miatt nem is azon az eseményen vesznek részt amit a szervezői hirdetnek, sokan azt hiszik, ez arról szól, hogy az önkormányzat bezárja a bulinegyedet. Ez nem csak hangulatkeltés, de egész egyszerűen hazugság is, amit a média boldogan kiszolgál. Eközben számtalan komment és poszt születik, melyek uszítanak embercsoportok ellen, és az igyekeznek generációs ellentétet generálva megfélemlíteni bárkit aki nem ért egyet. Azokról a vendéglátásban dolgozó munkavállalókról már nem is beszélve, akiknek feltehetőleg kötelező lesz részt venni ezen a megmozduláson, kiindulva a legutóbbi vendéglátós tüntetésből, ahol erről email körlevélben értesítették a dolgozókat.

Közben írt jópár olyan vendéglátós, akik elhatárolódnak ettől az akciótól és a retorikától. Sajnos most jött ki, hogy a legnagyobb gondot okozó diszkók és olcsó itatók hozták nehéz helyzetbe a kisebb, normális helyeket az éveken át tartó ellenszenves magatartásukkal.

Ha jól tudjuk, az 500 fő feletti rendezvények továbbra sem engedélyezettek, így aggályosnak tartjuk, hogy a jelenlegi helyzetben a lakosság veszélyeztetése mellett ilyen akciókkal vegye semmibe bárki is a járvány elleni védekezést.

Kérdeztétek, hogy legyen-e ellentüntetés, vagy bármi más akció.
Szerintünk nem szabad beleszaladni ebbe a hibába, egyrészt a vírus ellenes óvintézkedések ránk is vonatkoznak, másrészt nem érdemes korpa közé keveredni, és részt venni bármilyen gyűlölködésben. Az olcsó tömegitatók toporzékoljanak kedvükre, aztán elballagnak, mi meg örülünk majd. Reméljük a kerületből is ballagnak, vagy pedig kénytelenek lesznek betartani a szabályokat.