Erzsébetvárosban születtem, az Akácfa utcában nőttem fel. A kerületben leélt 33 év minden napja ide köt, az ismerősök, barátok, szomszédok, az ezerszer járt utcák minden köve, a 33 év minden élménye, öröme, bánata, sikere, keserűsége. Az Élhető Erzsébetváros Egyesület elnökeként az elmúlt években közéleti tevékenységem határozta meg a mindennapjaimat. Kemény, sokat megélt közösség vagyunk, sok pofon ért minket a politika, a hatóságok részéről, de nem adtuk fel. A hivatalok elutasító levelei, az orrunk előtt mindig zárva maradt ajtók, a meg nem válaszolt beadványok megértették velünk: kívülről nem tudunk változtatni. Be kell kerülnünk a politika előttünk zárt ajtajai mögé, ott kell lennünk a képviselőtestületben, ha nem akarjuk, hogy ott továbbra is rólunk, lakókról nélkülünk, fölöttünk döntsenek. 2019 októberétől tehát egy új ösvényre léptem. Önkormányzati képviselőként vetem magam a rengetegbe, hogy tegyek valamit a közösségemért. Egy civil a közéletben sokmindent megtanul, de amíg nem látja belülről is az önkormányzati működést, aligha látott mindent. Új vagyok a pályán, és bár volt lehetőségem leckéket kapni, sok még a látni-, és tanulnivaló. Ezzel a bloggal a tanulási folyamatot dokumentálom, miközben lefordítom az önkormányzati működést hivatalról-magyarra, érthetően, köznyelven. Tanuljuk meg együtt, hogy működik egy önkormányzat, hogyan születnek, és mi motiválja döntéseket Erzsébetvárosban!
Az önkormányzati munka feladat, felelősség, szolgálat és nem hatalom, vagy karrier. Én ezen elvek szerint fogom ellátni munkámat, mögöttem az egyesület támogatásával.
A szeptemberi testületi ülés érdeklődés hiányában ellenzéki túlerő hiányában elmaradt.
Hivatalosan határozatképtelenség okán lett feloszlatva az ülés, velem együtt mindösszesen 3 képviselő jelent meg, plusz a polgármester. A történet szépségét itt részletezném:
Információm szerint: van 2, de egy…